2017. április 22., szombat

Hírek a múltból 18. + cikkajánló: Körtvély István

A napokban jelent meg a HM Hadtörténeti Múzeum 16. számú Értesítője. A kötetben az én írásom is szerepel, ez egy Horthy-korban szolgálatot teljesítő katonai tisztviselő, Körtvély István pályafutását mutatja be. Körtvély nevével először a Komáromi Lapok egyik régi számában találkoztam, amely egy általa véghezvitt bravúros életmentésről számolt be. Utóbb kiderült, hogy katonai hagyatéka az 1970-es évek végén bekerült a Hadtörténeti Múzeumba. Levéltári források segítségével az életútját is sikerült összeállítani, így született meg az a cikk, amelyet komáromi vonatkozásai miatt most szeretnék a blog olvasóinak figyelmébe ajánlani.
Kedvcsinálóként közlöm az említett újsághírt 1941-ből.


2017. április 18., kedd

A II. világháború hősi halottja: Legát István

Legát István 1902 július 11-én született Komáromban. A polgári életben pék volt, ezért a háború alatt nem harcoló csapathoz, hanem a m. kir. 2. élelmező raktárhoz hívták be szolgálatteljesítésre, utoljára 1944 őszén. Alakulatával Budapestre került, innen 1944 október 12-én még sikerült levelezőlapot küldenie családjához. Feladási címként Budapest X. kerület Pf. 153 szerepelt. Ez után többé nem adott hírt magáról, családja később sem tudta meg mi történt vele. A háború után, 1953-ban a komáromi járásbíróság Pk. 20434/1953/4. számú végzésével holttá nyilvánította, a halál dátumának 1945 január 15-ét állapították meg. 

A SZERZŐ ÉS A HOZZÁTARTOZÓK KÉRIK, HOGYHA BÁRKINEK INFORMÁCIÓJA VAN LEGÁT ISTVÁN SORSÁRÓL, VEGYE FEL VELÜK A KAPCSOLATOT A BLOG ELÉRHETŐSÉGEIN KERESZTÜL! 

2017. március 27., hétfő

Hírek a múltból 17.: Japán tiszt Komáromban

1928 februárjában egy három fős japán katonai delegáció érkezett Magyarországra. A küldöttség elsősorban a magyar lótenyésztés és a katonai lóállomány iránt érdeklődött, ennek kapcsán misszió egyik tagja Komáromba is eljutott, ahol a 2. huszárezred tisztikara látta vendégül. A mai bejegyzésben az erről szóló sajtóhíreket adom közre. 

2017. március 6., hétfő

A Nagy Háború Hősi halottja: Kellner Sándor

Az 1897-es születésű Kellner Sándor sok bajtársához hasonlóan az iskolapadból került a harctérre. 1915-től a m. kir. 31. honvéd gyalogezred II. zászlóaljában, a 8. században szolgált mint tartalékos hadapródjelölt őrmester, később t. zászlóssá léptették elő. Kellner zászlós 1917 március 6-án halt hősi halált az olasz fronton, Kostanjevica mellett, mikor fedezékét tüzérségi találat érte. Bajtársai másnap helyezték örök nyugalomra az ivanigradi temető 77-es számú sírjába. A temető jelenlegi állapotáról sajnos nem sikerült információt találnom. 1918-ban posztumusz Nagyezüst Vitézségi éremmel tüntették ki. Ennek eredeti dokumentációja nem maradt fenn, de az 1918. évi 34-es számú Rendeleti Közlönyben kihirdették az adományozást. Kellner Sándor emlékét a komáromi zsidó hősök emléktáblája őrzi. 

2017. február 24., péntek

Habsburg–Tescheni Vilmos főherceg

Vilmos főherceg (wikipedia.org)
Bécsben született 1827 április 21-én Habsburg–Lotaringiai Károly Lajos tescheni herceg és Henrietta Alexandrina nassau-weilburgi hercegnő legkisebb, hetedik gyermekeként. Kétéves korában édesanyja meghalt, nevelését nagybátyja, Albert főherceg vette kézbe. Az ő hatására orientálódott a katonai pálya felé. 1842-ben lépett be a hadseregbe.

2017. február 18., szombat

A Kecske-kantin

A mai bejegyzés nem szigorúan véve hadi témával foglalkozik, de mégis kapcsolódik a város katonai múltjához, hiszen az itt szolgáló katonák egyik törzshelyének számító kocsmáról szól. :)
Komárom nyugati végében, a Gyár utca, a Klapka György út és a Péczeli József utca egy nagyjából egyenlő szárú háromszög alakú területet fog közre. A háromszög csúcsában, a vasúti átjáró felé található a Gyár utca 86. szám alatti Diófa kocsma, régebbi nevén a Pápay-féle vendéglő, a környékbelieknek egyszerűen csak a "Pápay". Kevesen tudják, hogy az épületegyüttes Dél-Komárom egyik legrégebbi, máig is működő vendéglátóipari egysége. 

2017. január 19., csütörtök

Jégrobbantás a Vágon


A következő bejegyzés aktalitását a jelenlegi időjárás, illetve a jég adja. Az alábbi beszámoló a Vízügyi Közlemények című szaklapban jelent meg 1912-ben, az 1903 januárjában a Vág Kamocsa és Komárom közti szakaszán végrehajtott jégrobbantásokról.  A szerző Szurányi Gyula mérnök, aki akkor a Dunabogdányi és visegrádi m. kir. kőbánya kincstári kezelőségének alakalmazásában állt. 
A blog témájába azért illik bele, mert - mint alább olvasható - a robbantási műveleteket a Komáromban állomásozó cs. és kir. 13. utászzászlóalj katonái hajtották végre. A katonaságot gyakran igénybe vették ilyesféle feladatokra, még a későbbi évtizedekben is. A Dunán utoljára 1964-ben kellett jeget robbantani, de a közönség előtt talán az 1956-os jeges árvíz eseményei a legismertebbek.
A beszámolóban név szerint említett két utásztisztről is próbáltam adatokat találni: muthambergi Kapeller József (Joseph Kapeller von Muthamberg) alezredességig vitte, az I. világháborúban is szolgált. Braun Ferencről (Franz Braun) csak annyit tudtam meg, hogy 1908-ban még ugyanennél az alakulatnál szolgált hadnagyként.