2017. június 25., vasárnap

Fénykép 15.: Képeslap Krenn századosnak

A most bemutatott felvétel valójában egy fotóképeslap, amelyet 1905 július 12-én adtak postára Komáromban. Érdekessége, hogy a címzés szintén Komáromba szól, a címzett pedig a cs. és kir. 12. gyalogezredben szolgáló Rudolf Krenn százados. A feladó német nyelven írta a címzést és az előlapra vetett kurta üdvözlést, amelyet sajnos nem tudtam kiolvasni. A címzett titulusa fölé utólag odakanyarította a "Hochwohlgeboren" szót, amely magyarban körülbelül a "nagyságos" megszólításnak felel meg. Ez a korabeli szabályok szerint a kisebb címekkel rendelkező nemességnek járt. Krenn százados esetében azonban semmi nem utal arra, hogy bármilyen nemesi ranggal rendelkezett volna, a hivatalos tiszti névkönyvben sincs nyoma ennek. Valószínűsíthető, hogy ebben az esetben a tiszteletteljes megszólítás nem a nemesi címnek, hanem a cs. és kir. századosi rendfokozatnak szól. 

2017. május 28., vasárnap

A Nagy Háború hősi halottai: Mézes István és Mujzer Ferenc

Mézes István földműves 1880 augusztus 28-án született. A mozgósításkor azonnal bevonult a m. kir. honvéd 4. népfelkelő tábori ágyús osztályhoz Nyitrára. Az orosz harctérre került, ahol hamarosan megsebesült, lövés érte a combján. Harci sérülése mellett vérhasban is megbetegedett. Oroszországból hazaszállították, a bécsi Ferenc József Kórházban azonban nem tudták megmenteni az életét, 1914 szeptember 29-én elhunyt. Családja holttestét hazaszállíttatta, ma is az észak-komáromi református temetőben nyugszik. Ő volt a Nagy Háború első hősi halottja, akit hazai földben helyeztek örök nyugalomra. Emlékét a református templom emléktáblája is őrzi.
Ugyanezen a napon halt hősi halált a galíciai Zabno mellett az 1891-es születésű Mujzer Ferenc kovács, a cs. és kir. 5. Radetzky huszárezred 1. századának huszárja. Az ő emlékét a katolikus templom emléktáblája őrzi.


Köszönet a segítségért a Hadtörténelmi Levéltár bécsi kirendeltségének!

2017. május 6., szombat

Képeslap 8.: "már nem vagyok a pokolba "

Ez a 102 éve íródott képeslap a komáromi 18. helyőrségi kórház épületét ábrázolja. Amikor először a kezembe vettem, az előlapon látható áthúzást utólagos firkálásnak véltem. A lapra írt üzenetet elolvasva azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a feladó húzta át a képet. A hátoldalon ez a szöveg olvasható:



2017. április 22., szombat

Hírek a múltból 18. + cikkajánló: Körtvély István

A napokban jelent meg a HM Hadtörténeti Múzeum 16. számú Értesítője. A kötetben az én írásom is szerepel, ez egy Horthy-korban szolgálatot teljesítő katonai tisztviselő, Körtvély István pályafutását mutatja be. Körtvély nevével először a Komáromi Lapok egyik régi számában találkoztam, amely egy általa véghezvitt bravúros életmentésről számolt be. Utóbb kiderült, hogy katonai hagyatéka az 1970-es évek végén bekerült a Hadtörténeti Múzeumba. Levéltári források segítségével az életútját is sikerült összeállítani, így született meg az a cikk, amelyet komáromi vonatkozásai miatt most szeretnék a blog olvasóinak figyelmébe ajánlani.
Kedvcsinálóként közlöm az említett újsághírt 1941-ből.


2017. április 18., kedd

A II. világháború hősi halottja: Legát István

Legát István 1902 július 11-én született Komáromban. A polgári életben pék volt, ezért a háború alatt nem harcoló csapathoz, hanem a m. kir. 2. élelmező raktárhoz hívták be szolgálatteljesítésre, utoljára 1944 őszén. Alakulatával Budapestre került, innen 1944 október 12-én még sikerült levelezőlapot küldenie családjához. Feladási címként Budapest X. kerület Pf. 153 szerepelt. Ez után többé nem adott hírt magáról, családja később sem tudta meg mi történt vele. A háború után, 1953-ban a komáromi járásbíróság Pk. 20434/1953/4. számú végzésével holttá nyilvánította, a halál dátumának 1945 január 15-ét állapították meg. 

A SZERZŐ ÉS A HOZZÁTARTOZÓK KÉRIK, HOGYHA BÁRKINEK INFORMÁCIÓJA VAN LEGÁT ISTVÁN SORSÁRÓL, VEGYE FEL VELÜK A KAPCSOLATOT A BLOG ELÉRHETŐSÉGEIN KERESZTÜL! 

2017. március 27., hétfő

Hírek a múltból 17.: Japán tiszt Komáromban

1928 februárjában egy három fős japán katonai delegáció érkezett Magyarországra. A küldöttség elsősorban a magyar lótenyésztés és a katonai lóállomány iránt érdeklődött, ennek kapcsán misszió egyik tagja Komáromba is eljutott, ahol a 2. huszárezred tisztikara látta vendégül. A mai bejegyzésben az erről szóló sajtóhíreket adom közre. 

2017. március 6., hétfő

A Nagy Háború hősi halottja: Kellner Sándor

Az 1897-es születésű Kellner Sándor sok bajtársához hasonlóan az iskolapadból került a harctérre. 1915-től a m. kir. 31. honvéd gyalogezred II. zászlóaljában, a 8. században szolgált mint tartalékos hadapródjelölt őrmester, később t. zászlóssá léptették elő. Kellner zászlós 1917 március 6-án halt hősi halált az olasz fronton, Kostanjevica mellett, mikor fedezékét tüzérségi találat érte. Bajtársai másnap helyezték örök nyugalomra az ivanigradi temető 77-es számú sírjába. A temető jelenlegi állapotáról sajnos nem sikerült információt találnom. 1918-ban posztumusz Nagyezüst Vitézségi éremmel tüntették ki. Ennek eredeti dokumentációja nem maradt fenn, de az 1918. évi 34-es számú Rendeleti Közlönyben kihirdették az adományozást. Kellner Sándor emlékét a komáromi zsidó hősök emléktáblája őrzi.